Régi ismerősök: Pénzes Peti, Csutka és gyerektársaik, meg a felnőttek: mama,
Dénes bácsi, Marci bukkannak elénk Csernai Zoltán új könyvében. Történetünk -
sok lebilincselő, hangulatos pecáskalanddal, iskolai és családi
megpróbáltatással - szinte ott kezdődik, ahol a Csukák, harcsák és rosszcsontok
című ifjúsági regényben (1972. Móra Könyvkiadó) abbahagyták. Ezeket a csupa
szépre, jóra vágyó igazi cserkészcsapatot játszó-utánzó kishősöket azonban ebben
a regényben már mind gyakrabban csapja meg az élet szele: eltűnődnek a lét
gondjain, a felnőttek furcsaságain, az elmúlás elháríthatatlan sötét árnyékán.
Kalandjaik közben - bár csak ösztönösen - már ráéreznek világuk buktatóira, és
hogy elérjék céljaikat, belekóstolnak a kényszerű megalkuvás gyötrelmeibe is. A
szépben, jóban azért rendületlenül hisznek továbbra is, töretlenül keresik az
igazságot, derűlátó gyermekhittel, saját költésű Vízipocokindulójukat dalolva
vidáman masíroznak a Körösparton a rájuk leselkedő jövő felé.