Esther, a csodamalac Steve és Derek élete fenekestül felfordult, amikor
világossá vált számukra, hogy az örökbe fogadott törpemalacuk valójában egy házi
sertés, aki több mázsás súlyt is elérhet. A Marley meg énhez hasonlóan Esther, a
csodamalac története is elsősorban azt mutatja meg nekünk, hogy egy család
minden formában és méretben család. Amikor 2012-ben egy rég nem látott ismerős
felhívta Steve Jenkinst, és arra kérte, fogadja be a törpemalacát, mert már nem
tud róla tovább gondoskodni, nem mondhatott nemet. És bár tudta, hogy a párja
nem lesz odáig és vissza az ötlettől, hogy még egy árva állatkával osszák meg az
otthonukat, egyszerűen képtelen volt lemondani a lehetőségről, hogy egy aranyos
kismalac gazdája legyen. Arra viszont egyáltalán nem számított, hogy ez a döntés
az egész életüket megváltoztatja majd. Kiderült, hogy bármennyire imádni való
állat is, nincs benne a világon semmi ?törpeség?. A malac csak nőtt és nőtt, míg
Steve és Derek rá nem jött, hogy valójában egy házi sertést nevelgetnek. Három
év alatt a csinos, formás kismalacból közel 270 kilogrammos koca lett. Sok-sok
nehézség és hullámvölgy után világossá vált számukra, hogy Esthernek jóval több
helyre van szüksége, így Steve és Derek újabb nagy döntésre szánta el magát:
vettek egy farmot, és megnyitották a Happily Ever Esther Farm Sanctuaryt, ahol
már kényelmesen gondját viselhették Esthernek, és más, menedékre szoruló
állatokról is gondoskodni tudtak. A vicces, lélekmelengető és bájos Esther, a
csodamalac nyomon követi, hogyan lett Steve és Derek kelletlen városi
malactulajdonosból farmtulajdonos, és a haszonállatok védelmezője.