Tévedés ne essék, figyelmezteti az olvasót a szerző: itt a gengszterek a jó
fiúk. A harmincas évek végén az amerikai zsidó maffia - a maga sajátos módján -
hadba lépett az amerikai náci Bund ellen, méghozzá egy bíró felkérésére, aki
kikötötte: csontok törhetnek, orrok vérezhetnek, de gyilkolni nem szabad. Ha
Rejtő Jenő történelmi regényt írt volna, valami ilyesmi került volna ki a keze
alól. Sziporkázóan szellemes, szórakoztató, ráadásul az elsőtől az utolsó betűig
igaz. A hadtörténészek feljegyzései szerint a Third Ward Polgárőrei méltónak
bizonyultak történelmi elődeikhez. Az amerikai függetlenségi háborúban a brit
katonák alakzatban vonultak fel, és általában is ragaszkodtak a hadviselés
szabályaihoz, az amerikaiak viszont gerilla-hadviselést folytattak ellenük.
Hasonló történt itt is. Meglehet, hogy a nácik összehangoltabban harcoltak,
viszont a zsidók serege profi bokszolókból és pénzbehajtókból állt. Úgy is
mondhatnánk, hogy profi menetelők szálltak szembe profi verekedőkkel. Egy zsidó
a kalapácsával akkorát ütött egy náci felkarjára, hogy utána könnyedén
letéphette onnan a horogkeresztes karszalagot, de úgy, hogy jött vele némi hús
is a csontról. A Robert Michelis nevű áldozat ordítva rogyott össze. Meg kell
értetni velük, hogy nácinak lenni veszélyes. (Nathan Perlman bíró, a náciverés
szellemi atyja) A színpadot horogkereszttel és Hitler-képpel díszítették. Mi nem
voltunk valami sokan, de keményen odatettük magunkat. Némelyiket egyszerűen
kidobtuk az ablakon. Meg akartuk mutatni nekik, hogy a zsidók nem mindig tűrik
tétlenül a sértegetést. (Meyer Lansky, gengszter)