A valdensek ? kicsiny létszámuk ellenére ? egy napjainkban is aktív közösségi
életet élő, 12. századi eredetű keresztyén vallási csoport. Rendkívül értékes,
ősi kultúrát őriznek, hagyományaik, szellemi hagyatékuk páratlan a maga nemében.
A reformáció előtti időkben is a sola scriptura elve szerint élték vallási
életüket, és saját nyelvükön olvasták a Bibliát. A hangsúlyt a Szentírás
szövegének egyéni megértésére és személyre szóló értelmezésére helyezték,
missziós tevékenységük, közösségi életük, puritán életmódjuk, egyházszervezetük
felépítése egyaránt rokonságot mutat a későbbi reformált egyházakkal. Miután
1184-ben III. Lucius pápa eretnekséggé nyilvánította a valdens tanokat, főként a
mai Észak-Olaszország területén található Alpok völgyeiben találtak menedékre és
alakították ki azt az életmódot, amely lehetővé tette fennmaradásuk hosszú
évszázadokon át. Miként tudtak fennmaradni? Milyen családi, iskolai, gyülekezeti
hagyományok, értékközvetítés jellemző rájuk? Milyen kultúrát, szellemi
hagyatékot őriznek a valdensek? A kötet többek között ezeket a kérdéseket járja
körül, bemutatva a valdensek társadalmi és vallási életének, történelmének és
kultúrájának a magyar olvasók előtt eddig rejtett világát.