A hermeneutika - a szövegek értelmezésének s általában a megértésnek, az
interpretációnak a tudománya - Martin Heideggernek és tanítványának, Hans-Georg
Gadamernek köszönhetően a XX. század második felére a filozófia egyik központi
ágává, a jelenkor egyik mértékadó filozófiai irányzatává vált. A hermeneutikai
reflexió diffúz, szerteágazó jelenlétre tett szert, mely áthatja a filozófiai és
humán tudományi munkálkodás legkülönbözőbb területeit és ágait. Az ember olyan
lényként jelenik itt meg, aki önmagát és világát születésétől a haláláig - így
vagy úgy, de - megérti, értelmezi. A hermeneutika a társadalmi együttlét, a
közösségi lét számára is fontos tanulságokat rejt magában, s nem lebecsülendő
politikai jelentőséggel rendelkezik. Jelen tanulmánygyűjtemény a szerző
javarészt két évtized alatt született - itthon és külföldön megjelent -
hermeneutikai írásaiból közöl válogatást. A gyűjtemény ezen negyedik és utolsó
kötete a XIX-XX. század filozófiatörténetének csomópontjaira és kiemelkedő
szerzőire (német idealizmus, Kierkegaard, Nietzsche, Lukács) vonatkozó -
hermeneutikai eszközöket és belátásokat mozgósító - vizsgálódásokat tartalmaz,
melyek kitérnek filozófia és korkritika, filozófia és jelenkor kapcsolatainak
kérdéseire is.