?Az esszé nem elhatározás dolga, mint a regény vagy vers, hanem tapasztalati
szellemi önvédelem.? Bár Papp Endre monográfiája éppen Cs. Szabó László
egyműfajú megítélése ellen lép fel, az utókor ? joggal ? esszéiben vélte
felfedezni Csé irodalmi csúcsteljesítményét. A kötetről kötetre építkező írás a
szerzői reflexiók és Cs. Szabó önértelmezése, önmegítélése párhuzamosságával
tárja fel az életmű szakaszait. Mindemellett erénye, hogy a Magyarországra
1980-ban visszatérő alkotó kérésének megfelelően (?adjanak ki, vegyenek meg,
olvassanak el, fizessenek ki, viszont ne törődjenek az írás mögött az emberrel,
hagyják békében, zajtalanul élni s meghalni, még sírját se keressék föl?) nem a
személyt, a közéleti embert, az idolt, az emigráció féltett ereklyéjét, hanem a
szépírót tárja az olvasó elé. Az elé az olvasó elé, akit Cs. Szabó egy mára
szinte elérhetetlennek tűnő műveltségeszmény a mércéjével mér. Jelen kötet az
MMA Kiadó életműsorozatának méltó párja s egyben hiteles értelmezője is.