Gerevich András legújabb verseiben a fűben heverve eltöltött, forró nyári
éjszakák csendjét bármikor megtörheti a kóbor kutyák vészjósló csaholása, egy
balatoni diszkó távoli dübörgése, vagy egy közeli karambol vérfagyasztó robaja.
A versek borús, melankolikus, olykor féktelen vágytól és parttalan sóvárgástól
fűtött hangulata lassan, cseppenként folyik át belénk, mint az infúziós
zacskóból lecsöpögő sós oldat, majd izzadságként távozik pórusainkon át. A
Légzésgyakorlatok hűvösét libabőrös tarkónkon érezzük, és úgy szívjuk magunkba,
akár egy légkondicionáló fagyos leheletét. Ha pedig a versek egyszer
bekapcsolódtak keringésünkbe, velünk is maradnak minden idegszálunkban, a vérünk
minden oxigén-molekulájában, húsba-, életbevágóan. - Závada Péter