A jelen monográfia azoknak az ókori szellemi irányzatoknak a bemutatására
vállalkozik, amelyek fontosnak tartották, hogy iskolákat is létrehozzanak. Ezek
az iskolák tanításukkal és hagyományaikkal szervesen beépültek Európa közép- és
újkori vallási és kulturális életébe, és az európai közgondolkodás meghatározó
és megkerülhetetlen elemeivé váltak. A könyv úgy mutatja be az ókori Európa
nevelésről vallott felfogását, hogy közben a kor felfogása szerinti egy és
egységes tudomány szellemében a filozófia és a pedagógia szétválaszthatatlansága
mellett érvel. Teszi ezt azért is, hogy a mindenkori pedagógiai megújulás
számára olyan értékeket mutasson fel, amelyek ma is szilárd rögzítőpontok
lehetnek annak az embernek az életében, aki személyként gondolkodik magáról, és
vallja azt, hogy szeretetteli létezése az evilági kereteket szétfeszíti. A könyv
érvel az iskolai lelkigyakorlatok hagyományának felújítása mellett, és meghívja
az olvasót, hogy saját létezését olyan egyetemes távlatba helyezve szemlélje,
amely képessé teszi, hogy a bölcsesség útját járja mindennapi életfeladatai
teljesítésében.