Nem akar ez a könyv túristavezető lenni. Ilyen könyvünk van már a Balatonról,
még pedig kitűnő. Itt csak az általános tudnivalókat, érdekességeket
olvashatjuk, s az olvasottak arra is valók, hogy az igazi tartalmas lelkű
Balaton-kedvelők tovább is gondolkozzanak s igazi gyönyörűségük legyen benne,
amikor ráismernek a könyvben elmondottakra. Az érdeklődés ébrentartására és az
olvasás megkönnyítésére, mintegy pihentetőül kis eseményeket, kalandokat is
beleszőttem. Persze a nagyképűek, látva a könyvet, azt fogják mondani, hogy lám,
a professzor úr megint regényt írt. Ezeknek azt mondanám, hogy próbálja meg,
írjon ő egy regényt, meglássuk ki olvassa el? Mert képtelenek a nagyképűséget
feladni. Csak olyant írnak, amiből az tűnik ki, hogy bámuljatok, ilyen nagy
tudós vagyok én! Mindenki elnyom egy titkos ásítást, aztán egymás közt
mindenesetre azt fogják mondani, hogy igazán nagy tudós ez a Nagyképű úr, mert
ha nem ezt mondanák, akkor azt hihetné a másik, hogy nem értette meg, amit a
Nagyképű úr mondott. Pedig igazán nem értett belőle egy kukkot sem. Csak néhány
egyenes jellemű, és őszinte beszédű - rendesen hölgy - szokta nyíltan
megmondani, hogy Nagyképű úr nagy tudós lehet, de ne nekünk beszéljen, hanem a
többi tudósnak, mert mi elalszunk rajta! Talán érdemes is leírni egy
idealizmussal tele, lelkes hazafinak és a tudományért lelkesülő magyar embernek
az életét. Mert ennek az életnek története rámutat arra, hogy az ilyen
idealizmussal telt léleknek legnehezebb küzdelmeit az irigység és féltékenység
okozza. Magyar tudósnak lenni hálátlan és nehéz feladat. Kevesen vagyunk, s
nincs kifejlődve igazi, elfogulatlan kritika. Azok vannak többségben, akik a
tudományt csak érvényesülés okából művelik, s ezek csak egymást dicsérik, de
minden mást seppegve, súgva-búgva lekritizálnak, mert különben saját középszerű
tehetségtelenségük nagyon is világosra kerül. Az ilyen tudósok klikkje szinte
áttörhetetlen akadálya minden igazi haladásnak és fejlődésnek. A nyugati, nagy
nemzetek közt ez nem így van. Ott igen sok az igazi, lelkes tudós, és ezek
tárgyilagos bírálattal ellenőrzik a tudományos munkát, és így tisztább légkör
alakul ki. Ott sem minden fenékig tejföl, ott is van irigység, féltékenység,
rosszakarat, de mégsem annyi, mint nálunk. - részlet Cholnoky Jenő
Önéletírásából