Kiss Ernő családjával (leginkább dédunokájával, Farkas Geizával) kapcsolatban
nagyon sok iromány maradt a családi irattárban. Jóval több a logikusnál. Egy
teljes könyvállványt töltenek be. Ott áll körülbelül százötven kézzel írt levél
is, melyet Farkas Geiza küldött a nagyapámnak. A válóperes iratok több száz
oldalasak. Ezekből nemcsak a különös házasság, hanem Geiza életvitele és sorsa
is látszik. Aztán mutatják az iratok a nagybirtok sorsát is. Meg azt is, hogy mi
volt pontosan az eleméri kastélyban (ezt egy egész különösen részletes
végrendelet rögzíti). Tudom például, hogy volt a kastélyban egy francia bronzóra
zsámollyal, két darab régi bécsi porcelánváza, egy bronz utazóóra bőrtokkal és
rengeteg más. Az is rögzítve van, hogy hogyan vett részt Geiza a vajdasági
magyar kultúréletben. Közben egyre erősebb zsongást érzek. Az iratokból
kiszabadult sorsok, események, viták, mosolyok, megrendülések, üldöztetések,
menekülések, költözések, befejezések, folytatások, töprengések, tanácstalanságok
most friss lendületet kapnak. És mielőtt tennék valamit, regénydarabokká
alakulnak.