A futball az elmúlt évszázadban a világ legnépszerűbb sportjává emelkedett,
egyben kihagyhatatlan játéka lett azoknak a politikai vezetőknek, akik az
emberek, a választópolgárok szívét akarták megnyerni. A huszadik századi
történelem néhány fontos alakítója, köztük Benito Mussolini, Adolf Hitler, Evita
és Juan Perón, Augusto Pinochet vagy éppen a drogbáró Pablo Escobar nagyszerű
eszközt találtak a futballban a hazaszeretet felkorbácsolására, a tömegek
manipulálására és uralkodásuk meghosszabbítására. A labdarúgással (is)
igyekeztek legitimálni cselekedeteiket, vagy egyszerűen - a régi római mondást
idézve - kenyeret és cirkuszt adtak a népnek. (Sokszor azért kenyér nélkül...)
Hasznot akartak húzni ebből a gyönyörű játékból, ami néha működött, ám többnyire
akkor is csak rövid ideig. Ahogyan a neves sportújságíró, Luciano Wernicke írja
ebben a különleges könyvben: az a nagyszerű játék, amit labdarúgásnak nevezünk,
mindegyiküket túlélte.