Csala Károly Vencel a melléfényképezés nagy mestere. Csíkos nejlonszatyrok
utasok helyett, várossá terülő kíváncsiság mint kiborított só. És mennyi részlet
marad bevilágítatlan. Épp csak felsejlő figuráit a beszélő úgy keveri gyanúba,
hogy ő maga ne legyen számon kérhető. Miközben kihallgatunk egy fontos
beszélgetést, közelebb kerülünk egymáshoz. Az Ipari alpinisták nyugalma csalóka:
higgadtan magabiztos, mégis vakmerő. Montázsszerű versépítkezése olyan
hétköznapi titkokat vagy épp nagyobb összefüggéseket sejtet a szuperközeli képek
keretén kívül, melyeket mindnyájan jól ismerünk, de talán még magunknak sem
szívesen vallanánk be őket. Még sincs mitől tartanunk, nyomainkat úgyis elfedi a
hó. Závada Péter