?Két napja sűrű hóesés. Ez a kurva táj teljesen aláfeküdt már az oroszoknak.
Olyan most, mint egy falu a Volga mentén.? Mára közmegegyezés mutatkozik abban,
hogy a naplók képezik a Márai-életmű centrumát. Ezek közül is kiemelkednek a
világháborús naplók, mint nélkülözhetetlen kordokumentumok, melyek afféle
műhelytanulmányokként és önvallomásokként is értelmezhetők. Márai az 1945-ös
naplóban a háború fojtogatta és pusztította főváros egyedülálló rajzát adja. A
humanizmus, az európai értékek, a lelkiismeret nevében igyekszik számot vetni a
veszteségekkel, egy világ pusztulásával, az eltévelyedett ország sorsával.
Közben saját magánemberi-írói lelkiállapotát is elemzi: végtelenül bensőséges
hangon, megkapó őszinteséggel, vívódásait, kétségeit, kétségbeesését,
szégyenérzetét sem titkolva. Legfőképpen pedig keresi, miként lehet morálisan
elfogadható feleletet találni a zavaros új világ kihívásaira. ?Naplóiban élete
fő művét írta meg Márai.? (Bod Péter, Népszava)