Weisz Dorka költészete kiharapja magának a nemiség témakörét, mint egy
vadállat. Viszonyok (v)iszonyait értelmezi egy halálraítélt világban. Női
nézőpontból közelíti meg a prédát, uralja le Európát, ahol mindent a férfiakról
neveztek el. Feminizmusa abban áll, hogy versbeszélőjét ragadozóvá fejleszti,
olyanná, amely más ragadozók megfigyelésére szakosodott az urbánus dzsungelben.
Naplójában nedvek és fröccsenések a szavak, letargiája, spleenje a nyers
szerkezetekhez rendeli hozzá költőjét. Egy érzékeny vadász veszi célkeresztbe a
dzsungel még vadabb állatait. Baudelaire dögjei a lába előtt hevernek, akár egy
H&M-ben jár, akár a hálószobában vagy Berlinben. Megtudhatunk egy s mást a
férfiak tárolásáról is, valamit egy pöttyös nadrágról, és a pöttyös nadrágos
halálról, az empirikus érzékelés megszűnéséről. Karakán, meg nem alkuvó,
közösségi hang szól ki a sorok közül, minden cicoma és felhajtás nélkül. Kérdés,
hogy hova szól ki? Horváth Eve