M. H. J. megítélése szerint a tizenkét izraeli törzs közül Izsakhár törzsének
jutott ki a legmostohább sors: földrajzilag és gazdaságilag felháborítóan
előnytelen területre kényszerítették, a rávonatkozó apai áldás egyenesen
átokként hangzott, és az Ószövetségben ezenkívül alig ejtenek szót róla. Ezért
határozta el M. H. J., hogy éppen Izsakhárról ír majd egy vaskos regényt, de
sajnos a regényt sohasem gondolhatta végig, túl sokáig nem ringatózhatott a
hintaszékben, mert az elárusítók esetleg megorrolhattak volna rá. Legfeljebb az
első száz oldalt gondolhatta végig napjában egyszer a hintaszékben, az egész
regényt viszont legalább négyszáz oldalasra tervezte.