Elválaszthatatlanok 1954-ben Simone de Beauvoir írt egy önéletrajzi ihletésű
regényt, amely életében sosem látott napvilágot. A kéziratot, amely egy
életre-halálra szóló barátság megrázó és intim története, több mint fél
évszázaddal később a nevelt lánya adta közre. Ez a mindeddig ismeretlen
Beauvoir-írás igazi irodalmi szenzáció! A kilencéves Sylvie ? akinek alakjában
Simone de Beauvoir gyerekkori önmagát rajzolta meg ? az Adélaide katolikus
leányiskolába jár, ahová egy őszi napon új tanuló érkezik: egy rövid barna hajú,
eleven, szemtelen kislány, Andrée. Ők ketten hamar barátságot kötnek, sülve-főve
együtt vannak. Tanáraik úgy is nevezik őket: az elválaszthatatlanok. Sylvie-t
elbűvöli Andrée, csodálja éles eszét, merészségét, sokoldalú tehetségét. Tudja,
barátnője különleges teremtés, és szenvedélyes szeretettel csüng rajta ? élete
első nagy érzelmi fellángolása ez. A lányok nem csak abban hasonlítanak
egymásra, hogy előkelő, jómódú családban nőnek fel, és szigorú katolikus
nevelést kapnak: mindketten lázadnak a megcsontosodott polgári szokások és
hagyományok, a rájuk kényszerített női sors ellen. Sylvie és Andrée együtt
tapasztalják meg kibontakozó nőiségük és szexualitásuk, szellemi lázadásuk
korlátait és buktatóit. Ám míg egyiküknek végül sikerül kivívnia a
függetlenségét és szabadságát, a másik sorsa tragikus fordulatot vesz. Andrée,
azaz a valóságban Zaza történetét Beauvoir több ízben feldolgozta,
legteljesebben az Egy jóházból való úrilány emlékeiben. Az Elválaszthatatlanok
voltaképpen ennek a műnek az előképe. Az írónő különleges érzékenységgel és
érzékletességgel ábrázolja a nők elé korlátokat és elvárásokat állító, merev,
rideg polgári világot, a korabeli francia családi életet, a hétköznapokat. Az
eredeti fotókkal és a két elválaszthatatlan barátnő válogatott leveleivel
kiegészített kötet, amelyet szinte a francia olvasókkal egyidőben vehetünk
kézbe, a kivételes irodalmi felfedezés izgalmát kínálja.