Ha blikkfangosan akarnánk fogalmazni, azt mondhatnánk, a Szerencsés vesztes
?egy barátság regénye?. Kakuk Tamás új könyvétől azonban távol állnak az efféle
olcsó fordulatok, ezenkívül jóval többről van benne szó, mint a Györe Balázzsal
a hetvenes években kötött, életre szóló barátság történetéről. A közös múlt
felidézése ugyanis alkalmat nyújt a szerző számára, hogy saját látásmódját,
életről és művészetről való gondolkodását is megérthetővé tegye az olvasó ? és
ami talán még fontosabb: saját maga ? számára. A kötetben közölt, személyes
életeseményeket és/vagy fontos olvasmányélményeket értelmező esszék füzére annak
bizonyítékaként is olvasható, hogy a legnagyobb barátságok sokszor úgy működnek,
mint a legnagyobb művészi alkotások: mire felfoghatnánk, mi ment végbe bennünk a
hatásukra, már örökre megváltoztatták az életünket. A Szerencsés vesztes nem
?csak? egy barátságról, hanem önmagunk életen át tartó kereséséről, és talán
önmagunk megtalálásáról is szól.