Szerencsés vesztes Ha blikkfangosan akarnánk fogalmazni, azt mondhatnánk, a
Szerencsés vesztes ?egy barátság regénye?. Kakuk Tamás új könyvétől azonban
távol állnak az efféle olcsó fordulatok, ezenkívül jóval többről van benne szó,
mint a Györe Balázzsal a hetvenes években kötött, életre szóló barátság
történetéről. A közös múlt felidézése ugyanis alkalmat nyújt a szerző számára,
hogy saját látásmódját, életről és művészetről való gondolkodását is
megérthetővé tegye az olvasó ? és ami talán még fontosabb: saját maga ? számára.
A kötetben közölt, személyes életeseményeket és/vagy fontos olvasmányélményeket
értelmező esszék füzére annak bizonyítékaként is olvasható, hogy a legnagyobb
barátságok sokszor úgy működnek, mint a legnagyobb művészi alkotások: mire
felfoghatnánk, mi ment végbe bennünk a hatásukra, már örökre megváltoztatták az
életünket. A Szerencsés vesztes nem ?csak? egy barátságról, hanem önmagunk
életen át tartó kereséséről, és talán önmagunk megtalálásáról is szól.