Barcelona, ötvenes évek. Daniel Sempere, aki az Elfeledett Könyvek Temetőjében
örökbe fogadta A szél árnyéka elárvult példányát, már felnőtt férfi, családapa.
Az édesanyja emlékképét elhomályosító sötét titok azonban változatlanul
nyomasztja. Hiába kerek az élete, rémálmai vannak. Az Elfeledett Könyvek
Temetője című regényciklus első része, A szél árnyéka 2001-ben jelent meg
spanyolul. A sorozat hamar a kortárs irodalom élvonalába került, öt világrészen
hódít. További darabjai az Angyali játszma, A mennyország fogságában és a Lelkek
labirintusa. A Lelkek labirintusa az előzményekhez hasonlóan önmagában is
megáll, hiszen ?egy történetnek nincs se eleje, se vége, csakis bejáratai?. Az
elbeszélő mesterien vezet végig bennünket az összes szereplő valamennyi
megpróbáltatásán ? nemcsak ebben a történetben, hanem az 1900-tól 1992-ig szőtt
bonyodalmas história egészében is. Egyetlen fontos szálat sem hagy
elvarratlanul. Ezúttal Daniel anyjának fájdalmas titkára is fény derül. A
politika nagybani és kicsinyes játszmái, a dráma, a szerelem és a szakadatlan
ármánykodás közt pedig a kellő pillanatban megcsillan a komikum: színre lép
Fermín Romero de Torres. ?Kópé ex machina.? Carlos Ruiz Zafón Cervantes után
világszerte a második legolvasottabb spanyol író. 2014-ben a Penguin Classics
kiválasztotta a világirodalom történetének huszonhat klasszikusát (az angol
ábécé mindegyik betűjéhez egyet-egyet), és a Z-t A szél árnyékának ítélte.
Carlos Ruiz Zafón így Charles Dickens, Jane Austen, Marcel Proust és James Joyce
társaságába került. Az Elfeledett Könyvek Temetője mára egyetemes szimbólummá
lett: az olvasás védőbástyája, az emlékezés záloga, menedék mindazok számára,
akik hisznek a könyv által nyújtott teljességben.