Vámos Miklós úgy érezte, valakinek egyszer már meg kell írnia Amerikát, az
Egyesült Államokat, that is, azt a ménkű nagy országot, egy ménkű nagy magyar
regényben. Miután hosszan időzött odaát, 1990 nyarán már biztosra vette, hogy ő
az a valaki. A New York-Budapest metró című könyv első kiadása három év múlva
jelent meg. 2013-as sajtóhír, hogy egy ilyesféle (villám)gyorsvasút építését
valóban tervezik kínai vállalkozók a következő tíz évben, ha elkészül, néhány
óra lesz a menetidő Pekingből New Yorkba. Budapestre valószínűleg azért nem
terveznek megállót, mert A New York-Budapest metró már létezik, s álmok évadján
menetrendszerűen közlekedik. Gyula Marton elpilledt a vonaton, behunyta a
szemét. Azt álmodta, hogy a New York-Budapest metrón utazik. Két megálló volt az
óceánban, a harmadik már Párizs, aztán München, készülődhetett, mert hét perc
múlva Budapest következett. Marton azonban az utolsó pillanatban mégse szállt
ki. Varsó. Kijev. Moszkva. Két viszonylag hosszú megálló: Novoszibirszk, Peking.
Aztán Tokió, majd Honolulu, és máris újra Amerikába ért a metró: Los Angeles!
kérem az ajtóknál vigyázni! Marton elmosolyodott. Imádta, hogy ennyire gyorsan
és zökkenőmentesen száguldhat előre. Megint behunyta a szemét, így történt, hogy
ezúttal New Yorkot szalasztotta el. Sebaj, legföljebb megyek még egy kört,
gondolta. Bérlete volt.