A gólyakalifa Babits első regénye, amelyben könnyen kimutatható a freudizmus
közvetlen hatása. A cím is a témára utal: a mesebeli kalifa gólyává változott és
elfelejtette a varázsszót, amivel emberré változhat. Egy kettéhasadt tudatú
fiatalember fantasztikus történetének ürügyén a költő érzéseinek és vágyainak
kettősségét példázza: Tábory Elemér kétlelkűsége Babits nyugtalanságának,
ellentmondásainak kivetülése. A regény hősét, Tábory elemért ismétlődően
jelentkező kínzó álmai egy különös, kettős életbe szorítják. Ebben a
tudathasadásos állapotban a valóság és a képzelet, a nappal és az éjszaka
határai fokozatosan elmosódnak, az álmok követelőbben fonódnak rá a hétköznapok
reális világára, nyomasztó hatalmukkal hovatovább az ébrenlét minden óráját
beárnyékolva. Családjának büszkesége, Tábory Elemér hol egy kitűnő képességű,
gazdag jövőjű úrifiú életét éli, hol egy meggyötört asztalosinasét, hol pedig
egy szánnivalóan elnyomott kis irnokét. A két réteg, a reális és az irreális
megszámlálhatatlanul sok hiteles ténnyel és történéssel veszi birtokába a
fiatalember tudatát, minden váltással újabb és újabb gyötrő szorongásokat
támasztva benne. A misztikus befejezést és a regényen végigvonuló fantasztikumot
ellensúlyozza az asztalosinas és az írnok életének, munkájának, környezetének
nagyon is reális ábrázolása. A mű a freudi mélylélektan alaptételeire épül, de a
kor súlyos társadalmi problémái is visszhangoznak benne. A regény merész
szerkezete, tömörsége, szikrázó nyelve maradandó érték.