?A császárné olyan, mint egy gyerek a tündérmesében. Jöttek a jó tündérek,
csodás ajándékokat tettek a bölcsőjébe: szépséget, bájt, eleganciát, méltóságot,
belátást és észt. De aztán jött a rossz tündér, és azt mondta, ?látom, megkaptál
mindent, de én elintézem, hogy egyik se hozzon neked boldogságot? Még a
szépséged is fájdalmat okoz majd, és sosem találsz békét.? Bécsben, a császári
palota termeiben szól a keringő és patakzik a pezsgő, de a csillogó díszletek
mögött versengés és gyilkos intrika dúl. Sissit, Ferenc József feleségét, népe
tündérkirálynőjét fojtogatja a szigorú udvari etikett és a kihűlt házasság
feszültsége, s nyugtalansága egyre nő. A szabadságra vágyó asszony gödöllői
birtokán talál nyugalmat. Itt lovagol szeretett paripáin, itt élvezi az anyaság
örömeit imádott kislánya, Valéria révén - és itt fogadja a magyar államférfi,
Andrássy gróf látogatásait, a férfiét, akit évek óta teljes szívéből szeret. Az
idillinek azonban tragikus hír vet véget: kisfia, Rudolf érdekében azonnal
vissza kell térnie a fővárosba, a pletykálkodás, irigység és bánat világába.
Szerelem és veszteség, odaadás és ellenszegülés - Sissi ellentmondásos vágyak
közt hányódik: együtt tartsa a családját, vagy elmeneküljön fullasztó házassága
és a történelem viharai, a nagy birodalmak összeomlásának baljós előjelei elől?
A császárné végül kiköveteli helyét a trónon férje oldalán, elnyeri népe és a
világ szeretetét, és megmenti a birodalmat. De vajon meg tudja-e menteni
önmagát? És egyszer csak ott van; olyan, amilyennek mondják: nem evilági
szépség? Vonul lefelé az elegáns hotel, a Beau Rivage lépcsőjén, fogja az
ernyőt, kora őszi ragyogó napfény árasztja el a sugárutat. Tömeg gyűlik köré,
amikor rájönnek, hogy a császárnét látják. - Itt jön! - Erzsébet császárné! -
Sissi! Megy a rakparton a sétány és a várakozó gőzhajó felé, egyetlen női
kísérője szaporán szedi a lábát mellette, hogy lépést tartson vele. Megjelenése
elárulja, hogy nem közember: gyöngyházszínű bőre, királynői alakja a szűk és
magas nyakú kiskabátban, hosszú fekete szoknyája, fekete kalapja dús
gesztenyebarna haján. A haja - olyan híres, hogy még a férfi is olvasott róla -
sötét és hullámos, apró ezüstök csillognak benne. A férfi végignéz toprongyos
önmagán, rosszallóan szemléli a kosz félholdjait a körme alatt, a szakadásokat
viseltes nadrágján. Közelről bámulja az asszony arcát, látja, ahogy pislog,
ijedten, mint az üldözött állat. Hiszen az is, természetesen: üldözött. Nemcsak
ő üldözi, hanem mindenki. Ő, akárcsak a férfi, menekül? Mögé lép, a vére
dübörög, testében a fölismerés és lelkesültség mámorító elegye vágtat. Néhány
száz méterre ott a gőzös, egy közeli dokkban, fekete füstöt pöfög a kék égre. A
férfi a zsebébe nyúl, ujjai kitapintják a pengét?