Végérvényesen kivágta a biztosítékot a Szovjetunió cseh helytartóinál, amikor a
száműzetésben élő szerző regénye 1979-ben francia nyelven, majd nem sokkal
később angolul is megjelent. A nevetés és felejtés könyve nem a szokatlan
szerkezete, vagy a képzelet és a valóság - itt-ott a mágikus realizmust idéző -
kevercse miatt bosszantotta fel a pártapparátust. Sokkal inkább az egykori
Csehország elvesztésének sajátosan elbeszélt krónikája fájt nekik, különös
tekintettel az 1948-as kommunista hatalomátvétel és a '68-as orosz megszállás
eseményeinek nyomatékos felidézésére. Milan Kunderát megfosztották cseh
állampolgárságától, a mű is csak egy emigráns torontói kiadónál láthatott
napvilágot 1981-ben. A regény hét különálló fejezete - akár egy zenemű variációi
- mind-mind ugyanazt a témát járják körül: a felejtés természetét a
mindennapokban, a kultúrában, a politikában, a történelemben, az életben. Egy
szülőhazájából menekülni kényszerült író különös, fanyarul derűs fájdalmával,
mely a nevetés angyali eredetét véli lépten-nyomon felfedezni az emberi
boldogságvágy mozgatórugói között. Ám ne feledjük, az angyalok nevetését nem
tudjuk megkülönböztetni az ördögétől!