A belga írónő legújabb riportregénye a Mazel tov megjelenésének köszönhető
barátságai történetét meséli el. A hagyományait sokszínűen gyakorló antwerpeni
gyémántnegyed nyilvánosság elől elzárt területeire nyújt betekintést: Mose
Hoffmann nemzetközi hírű kóser éttermet vezet fivéreivel; Dan Zollmann autista
világi zsidó a haszidok életét fotózza külön engedélyükkel; Esther ultraortodox
nagymamaként komfortzónájából kilépve tabutémákról kezdeményez őszinte vitákat;
progresszív hívő anyák sábeszi vacsorára hívják, sőt, házasságközvetítésben
kérik a segítségét. Margot empatikus szeretettel, hol izgatottan, hol feszült
hangulatban, ellenvéleményeit sem titkolva mutatja be a kapcsolatfelvételt a
több évszázados vallási mozgalmak követőivel. Elkalauzol minket a tiltólisták és
felebaráti kötelességek szabályrengetegébe, megismerjük a zsidó konyha
előírásait és jellegzetes fogásait, az ünnepek és imarendek menetét, a fontosabb
jiddis kifejezések jelentését. Járunk a mecheleni holokausztmúzeumban a belga
királyné tárlatlátogatásán és a puttei zsidó temetőben, végül a Covid-lezárások
nehézségeivel is szembesülünk.