Az ember mindenképp hibás egy kicsit. ?Sok évvel ezelőtt így foglaltam össze a
Közönyt: Társadalmunkban bárkit halálra ítélhetnek, aki nem sír az anyja
temetésén. Ezt egyszerűen úgy értettem, hogy a könyv hősét azért ítélik el, mert
nem vesz részt a játékban. Ily módon idegen a társadalomban, amelyben él,
magányosan és érzékenyen bolyong az élet peremén. (?) Hogyan nem vesz részt
Meursault a játékban? A válasz egyszerű: nem hajlandó hazudni. A hazugság nem
egyenlő azzal, hogy nem az igazat mondjuk. Valójában azt is jelenti, hogy többet
mondunk az igazságnál, és - az emberi szív esetében - többet annál, mint amit
érzünk. Mindannyian így teszünk mindennap, hogy egyszerűbb legyen az élet. De a
látszattal szemben Meursault nem akarja egyszerűbbé tenni az életet. Azt mondja,
ami valóban ő, és nem hajlandó elrejteni az érzéseit, mire a társadalom rögvest
fenyegetve érzi magát. (?) Számomra ő nem selejt, hanem egy szegény, meztelen
ember, aki olyan napot imád, mely nem hagy árnyékban semmit. Távol áll tőle az
érzéketlenség: állhatatos és mély szenvedély vezérli, a teljesség és az igazság
iránti szenvedély.? (Albert Camus a regény 1955-ös amerikai kiadásához írt
előszavából) A huszadik századi irodalom legnagyobb hatású műveinek egyike, a
Közöny nyolcvan éve jelent meg, melyet Gyergyai Albert klasszikussá vált
fordításában adunk közre.