William Wharton amerikai író, pszichológus és festő első regénye, a varázslatos
Madárka megjelenése idején irodalmi szenzáció volt, a belőle készült film pedig
elnyerte a Cannes-i filmfesztivál zsűrijének nagydíját. Ezt olyan további
sikeres regények követték, mint a Búcsú a szerelemtől, az Apa vagy az Éjfélre
kitisztul. Mindörökké ? Egy apa igaz története című művében lánya és unokái
tragédiáját dolgozta fel. A Lakóhajó a Szajnán szintén önéletrajzi mű: a szerző
és családja életének közel húsz évét öleli fel. Az amerikai író és óvónő
felesége már több mint tíz éve éltek Európában, amikor az 1970-es évek közepén
úgy döntöttek: lakóhajón fognak élni. Feladják párizsi lakásukat, vásárolnak egy
leégett lakóhajót olcsón, és a Szajnára költöznek. A hajót azonban előbb valóban
lakhatóvá kell tenni, ami a vártnál több akadályt gördít eléjük ? és sokkal
tovább tart. Miközben Wharton a festményeiből finanszírozza az életüket, a hajó
elsüllyed, állandóan szivárog, mindig kell rajta javítani valamit, jön egy
árvíz, aztán lángvágóval ablakokat kell vágni, lépcsőt kell építeni, pallóhidat
kell javítani? ? mi pedig az ezermester munka és a francia életvitel legapróbb
részleteit is megismerjük, de mindezt a szerző sajátos stílusában, tele
humorral, kalanddal, sírással és nevetéssel. A könyvet olvasva végigkísérhetjük
egy nagyszerű álom megvalósulását, és a háromgyerekes család kalandokkal teli
húsz évét. Tanúi vagyunk nemcsak a fárasztó fizikai munkának, de az író
gondolatainak is, látjuk a mindennapi robotot, de az alkotó művészt is, az apró
örömöket és a megrendítő pillanatokat, és magunkba szívjuk a szövegből áradó
életigenlést és szabadságot.