Sztehlo Gábor evangélikus lelkészt Budapesten érte az 1944. március 19-i német
megszállás. Ekkor kezdődik a történelmi tényeken alapuló regény cselekménye,
amely Sztehlo embermentő tevékenységét követi nyomon. Friedrich Born
segítségével harminckét otthont hoztak létre a Nemzetközi Vöröskereszt égisze
alatt, ahol kétezer, többségében zsidó magyart mentettek meg, akik közül mintegy
ezerötszázan még kiskorúak voltak. Sztehlo abban a tudatban szervezte és
irányította a menekítést, hogy lelepleződés esetén nem csupán önmaga, hanem
felesége és gyermekei életét is veszélyezteti. Igazi hős volt, akit semmi sem
rettenthetett el attól, hogy egyedül Isten igéjét követve élje életét,
ugyanakkor esendő ember, aki kérlelhetetlen makacssággal járta a saját útját. A
regény létünk legnagyobb és legnehezebb kérdéseit veti fel. Ha nem is tud
mindenre választ adni, abban határozottan állást foglal, hogy az egyetlen helyes
út csakis az lehet, amelyen járva emberi mivoltunk megőrizhető.