A Föld minden pontján szimbolikus formába öntötték egyetemes elképzeléseiket az
emberek. Így minden kultúrában megtalálható az négy alapelem szimbóluma ? tűz,
víz, föld és levegő. Ezek az elemek azután egyre több emberi tulajdonsággal
ruházódtak fel, majd hangulatokat is kifejeztek, végül istenek és istennők
alakjában jelentek meg. Számos szimbólum olyan szorosan összefonódott egy
istenséggel vagy egy kultusz tárgyával, hogy lassan maguk a szimbólumok váltak a
tisztelet tárgyává. Az idők folyamán az istenek száma egyre nőtt, és az eredeti
szimbólumok háttérbe szorultak. Olyan ismertetőjegyekké váltak, amelyek
elválaszthatatlanul hozzátartoztak egy-egy isten öltözékéhez vagy általános
megjelenéséhez. Így fejlődött tovább az istenek képe, mégis szorosan
összefonódott eredeti megjelenésükkel. Az ősi társadalmakban ezek a szimbolikus
tulajdonságok mindenki által ismertek és közérthetőek voltak. De az idők
folyamán ezen jelentések nagyobb része lassan elhalványult, és a régi
szimbólumok értelmezése mai szemszögből rendkívül nehéz. Hétköznapjainkban a
szimbólumok hasznos információforrások. Szinte nem is tudatosan értelmezzük
őket. Főképp a vallás területén használtak mindig is olyan szimbólumokat,
amelyek különösen akkor voltak igen hasznosak, ha az emberek nem tudtak olvasni.
És elődeink valóban kivételes képességekkel rendelkeztek, ha a szimbólumok
értelmezéséről volt szó. A szimbólumok számunkra is épp olyan fontosak, mint a
szavak ? gyorsan felismerhetőek, és nincsenek nyelvi korlátaik.