Ahogy azt eddig megjelent öt verseskötetében is tette, Falusi Márton az
esszéiben is járja az országot és Európát: térben és időben. Közben portrét
készít például Csoóri Sándorról, Székely Jánosról és Ágh Istvánról; keretbe
foglalja a Hegyvidéket, Rómát és Bécset; részt vesz a könyvhéten, tudományos
tanácskozásokon és sörözéseken, vagyis az irodalmi életben. Megfontol
nézőpontokat, elemez értelmezési irányokat, és reflektál a kortárs történésekre,
viszonyokra. A Kultúra arisztokrácia nélkül? című tanulmány- és esszékötetében
Falusi ezúttal kultúra, filozófia és irodalom kapcsolódási pontjait vagy egyes
trendek alapján (a látványosság iránti igény, a közéleti költészet, a
magaskultúra értékőrző kapacitásának szűkülése), vagy pedig a hagyományműködés
révén (az Arany János-i életmű sokoldalúságának érvényesülési módjai ma, haza és
haladás kapcsolatának alakulása a honi intézményrendszerben, a szerelmi
költészet lehetőségei) tárja fel a kortárs irodalom jelenkori rendeződéseire
fogékony, ámde nem feltétlenül szakmabéli olvasók számára is. Falusi Márton
(1983, Budapest) József Attila-díjas költő, esszéista, az MMA MMKI tudományos
főmunkatársa, a Hitel folyóirat szépirodalmi szerkesztője és az Előretolt
Helyőrség Íróakadémia oktatója. Eddig megjelent értekező prózai művei:
Virágvasárnapi zsákbanfutás (esszék, tanulmányok, kritikák, Hitel Könyvműhely,
2012) Műtücsök opál mezőkön (esszék, tanulmányok, Nap Kiadó, 2016) Jog és
irodalom, haza és haladás a magyar eszmetörténetben (monográfia, MMA MMKI, 2018)
?A magaskultúra értelmében vett nemzeti kultúra az állam legfontosabb
legitimációs talapzata: erőszakmonopóliumát, pénzügyi és igazságszolgáltatási
apparátusát is azért őrzi meg más államoktól és regionális integrációktól
különállóan, hogy az adott népcsoport saját történelmét saját kultúrájában
teremthesse meg.?