E kötet egy filozófiatörténet-írási program megfogalmazására vállalkozik. Fő
tézise, hogy elbeszéljen egy olyan történetet, amelyben a magyar filozófia
elmúlt száz éve koherensnek és nyitottnak ábrázolható. Az úgynevezett
szociologizáló hagyomány ugyanis egymással vitatkozó gondolkodási irányokat is
képes együtt tárgyalni. A kötet végső soron azt állítja, hogy a magyar filozófia
eredeti, maradandó és valódi hatást kifejtő teljesítményei jellemzően ennek a
szemléletmódnak a jegyeit viselik magukon.