Alig hihető, de igaz: Petőfi Sándornak, a magyar nyelvterületen és a
világirodalomban is legismertebb költőnknek 1896 óta nem jelent meg átfogó,
tudományos megalapozottságú, a szerző önálló kutatásain (is) alapuló életrajza,
és már 72 éve, hogy Illyés Gyula sok kiadást megért Petőfi-könyvét először
olvashatták. Azóta egyrészt megszaporodtak a költőről, koráról, kapcsolatairól,
eszmei tájékozódásáról szóló ismereteink, az ezeket feldolgozó résztanulmányok,
sőt könyvek, másrészt azonban a kultusz és az ideológiai kisajátítások már-már
eltakarták az olvasó elől Petőfi igazi arcát. Az Osiris Monográfiák második
kötete az irodalomtörténet-írásnak ezt a régi adósságát törleszti. Kerényi
Ferenc a költő tudományos igényű kiadásának több mint egy évtizede szerkesztője
és sajtó alá rendezője, több népszerű kiadás szövegének gondozója, számos
emlékhely kiállításának rendezője. Négy évtizede foglalkozik a reformkorral és
benne Petőfivel; most összegezhette tapasztalatait. Munkája kritikai életrajz.
Tartalmazza a költő tüzetes biográfiáját, feltárja életműve
keletkezéstörténetét, bemutatja egykorú fogadtatását, a Kiadások és értékelések
című bibliográfiai esszében a recepció legfontosabb irányait is. Mivel a
könyvben maradéktalanul érvényesül a régi igazság, hogy tudniillik a valóság
mindig izgalmasabb a legszebb legendánál is, vélhetően újabb olvasókat és
újraolvasókat toboroz Petőfi Sándornak.