Szerhij Zsadan költő, író és rocksztár - Ukrajna talán legnépszerűbb krónikása,
aki az ország függetlenségével lett nagykorú. Kezdetben szatirikus,
polgárpukkasztó hangja az oligarchiába fulladt rendszerváltás és két forradalom
tapasztalatától vált élesebbé és komorabbá. Mert hogyan szólalhat meg a költő,
ha rázárul a történelem? Jut-e neki tiszta lap? Milyen a diktatúrában kivégzett
íróktól örökölt nyelv? És marad-e miről beszélnie, ha egy nevén nem nevezett
háború nyolc éve után végül lerohanják a hazáját? Zsadan néha gúnyos, sokszor
szenvedélyes, de mindig emberséges: az érdekli, ahol a személyes összeér a
közössel. Dokkmunkások, tetoválók, maffiózók, virágárusok világa ez, olyan
embereké, akik beszéd helyett csak legyintenek, és mennek a dolgukra. Van valami
dacos súly, valami konok kitartás ebben a lírában. Odakacsint a tanulságoknak,
de elneveti magát, mielőtt befejezné a mondatot. Csöndje sem annyira hallgatás,
inkább a megfelelő szavak keresése. Szerhij Zsadan verseit Vonnák Diána
válogatásában és fordításában adjuk közre. Lassacskán megérkezik a tél levegője,
hosszasan sötétbe burkolóznak a völgyekben a szárak. Fürödj a győzködésemben,
sütkérezz benne, vele takarózz. Este van. Ideje megvédeni magunkat. Ideje nem
félnünk.