Kedves Miss Bridgerton! Elég hosszú ideje levelezünk, és bár személyesen sosem
találkoztunk, nem mutattak be minket hivatalosan egymásnak, úgy érzem, jól
ismerem önt. Remélem, ön is így érez. Kérem, bocsásson meg, ha túl merész
vagyok, de azért írok, hogy meghívjam, látogasson meg Romney Hallban. Remélem,
megfelelő idő elteltével úgy találjuk, hogy egymáshoz illünk, akkor, ha
feleségül kérem, talán igent mond nekem. Sir Phillip Crane Sir Phillip tudta,
hogy Eloise Bridgerton vénkisasszony. Azért kérte meg a kezét, mert
feltételezte, hogy szerény, nincsenek nagy igényei, és nagyon, de nagyon
szeretne már férjhez menni. Csakhogy... nem ilyen volt, és nem így volt. Az
ajtaja előtt megjelent fiatal nő minden volt, csak nem csendes, és amikor végre
becsukta a száját, Sir Phillip nem akart mást, csak csókolni... illetve mást is
akart. Vajon elment az esze? Eloise Bridgerton nem mehet feleségül egy olyan
férfihoz, akivel sosem találkozott! De aztán gondolkodni kezdett. .. és
eltűnődött... és azon kapta magát, hogy bérkocsiban indul éjnek évadján, hogy
találkozzon a férfival, akivel talán tökéletesen illenek egymáshoz. Csakhogy...
nem volt tökéletes. A tökéletes férj nem lehet szeszélyes és rossz modorú, és
bár Phillip nyilvánvalóan szép ember, de nagydarab, magas és erős, és nyers
modorú; egyáltalán nem olyan, mint azok a londoni úriemberek, akik addig
megkérték a kezét. De amikor elmosolyodik... megszűnt létezni a külvilág, és
Eloise csak csodálta... vajon ez a tökéletlen férfi neki tökéletes lehet?