Ez a gyerekkori és fiatalkori napló, amelyet Janikovszky Éva tizenkét és
tizennyolc éves kora között vezetett, az idei év egyik irodalmi szenzációja. A
korabeli naplóbejegyzésekből kibomlik egy különlegesen érzékeny lány története,
aki a világháború éveiben lett felnőtt, ebben az időszakban volt először igazán
szerelmes, és miközben életre szóló barátságokat kötött, szembesült a
vészkorszak legdurvább intézkedéseivel, amelyek a családját is érintették. A
későbbi írónő ? akit ekkor még Kucses Évának hívtak ? remek stílusban, a rá
később is jellemző iróniával mesél osztálytársairól, barátairól, saját magáról,
és persze tágabb otthonáról, Szegedről. A vidám gyermeki hang folyamatosan
komolyodik, és a késői ? 1943-as és 1944-es ? bejegyzések már egy olyan fiatal
nőt mutatnak, aki érettségével, intelligenciájával, műveltségével kitűnik
kortársai közül, és ezért a nála idősebbek barátságát keresi. A kötet gazdag
képanyaga a hagyatékban maradt fotókból, valamint korabeli dokumentumok alapján
készült.