Erdélyi Ágnes (1914?1944) egy kisregény kulcsszereplőjeként vált a magyar
irodalomtörténeti emlékezet részévé. ?Különösen sokat gondolok Ágira, a
kishúgomra mostanában. Nem láttam évek óta már. Sokáig egy kisvárosban lakott, a
nagy fekete hegy tövében, most egy idegen ország messzi székhelyén él a férje
mellett ? írja Radnóti Miklós az Ikrek hava első mondataiban. Erdélyi Ágnes nem
más, mint a könyvben említett kishúg, Radnóti Miklós féltestvére. Felnőttként
Erdélyi Ágnes maga is alkotó és újságíró lett Romániában. Édesapja, Glatter
Jakab korai halála után életútja nagyváradi, majd szilágysomlyói, bukaresti és
ismét nagyváradi állomásokon át vezetett. Írásait több lap közölte, és két
önálló kötete is megjelent. 1944-ben deportálták, Auschwitzban halt meg. Írásai
különös elevenséggel szólaltatják meg a gazdasági világválság éveinek
tapasztalatvilágát. Szereplői helyüket kereső, kilátástalan anyagi helyzetükből
és az őket diszkrimináló környezetből kitörni próbáló fiatal nők, munkások,
értelmiségiek. Az, ahogyan a szerző a korszak erkölcsi és gazdasági
átalakulásainak következményeit saját nemzedékének élménykatalógusa felől
átvilágítja, a két világháború közötti társadalmak hétköznapjainak élményszerű
megértéséhez segíthet hozzá bennünket. Nagyon is aktuális kérdések ezek. Nemcsak
a trianoni szerződés értelmében elszakított területeken élő, kisebbségi létbe
kényszerített emberek életéről, nehézségeiről szól, de ugyanúgy szembesíti az
olvasót a fiatal pályakezdők és azon belül is a fiatal nők önerőből való
érvényesülésének kérdéseivel. Erdélyi Ágnes életében megjelent két kötete ma
gyakorlatilag fellelhetetlen ? alig maradt fönn belőlük példány ?, írásainak más
része napilapok megsárgult hasábjain lappang, a kéziratból közölt szövegek pedig
soha nem jelentek meg korábban. Így Erdélyi Ágnes írásai az Arckép szavakból
című kötetben válnak először hozzáférhetővé.