MILYEN HARCOK FOLYNAK a brüsszeli folyosókon a multinacionális cégek
beszivárgott lobbistáival? HOGYAN PRÓBÁLTA ALÁAKNÁZNI az EU egészségügyi
irányelvét a dohánycégek konspirációja? A MEZŐGAZDASÁG KEMIZÁLÁSÁBAN ÉS A
TERMÉSZET VÉGSŐKIG VALÓ KIZSAROLÁSÁBAN érdekelt agrokémiai vállalatok hogyan
férkőznek a legfelsőbb döntéshozatali szintek közelébe? JOSÉ BOVÉ ELSŐ KÉZBŐL
MUTATJA BE és leplezi le a mindannyiunk életét kockára tévő hatalmi
mechanizmusokat, hogy szembesítsen bennünket azzal a feladattal, amiért európai
állampolgárokként mind felelősek vagyunk. Ahogy az egyik előszó fogalmaz: Ez a
könyv kiváló gyógyír mindazok fatalizmusára, akik úgy érzik, kezdenek végleg
kiábrándulni a politikából. Azáltal, hogy a demokrácia követelményét a politikai
gyakorlat lényegének pozíciójába emeli, rehabilitálja egy olyan közjó
létezésének gondolatát, amely a vesztegető és/vagy megvesztegethető
értéktagadókkal szemben védelemre szorul. José Bové az Európai Parlamentben is a
kisközösségek érdekében emeli fel hangját, és a glóbusz erőforrásait
kizsákmányoló hatalmakkal folytatott harcai közepette is a derű megtestesítője
maradt. José Bové agromozgalmárként, az elhíresült 1999-es McDonalds-rombolás
főszereplőjeként, a globális tőke ésszerűtlensége és a big business elleni harc
szupersztárjaként találta magát 2009-ben az Európai Unió parlamentjében, a
Zöldek frakciójában. Szabadságharcos, aki a végsőkig ragaszkodik a haladó Európa
eszményképéhez, és akinek hangja messze kiemelkedik a mostanság divatos
etatista-nacionalista demagógia kórusából. Így aligha van hitelesebb forrása
annak a felvetésnek, hogy ideje lenne végre összeírni és a nyilvánosság elé
tárni az európai intézményrendszer körül keselyűként köröző érdek- és
lobbicsoportokat. Ezek az árnyékban, az érintettek többségének leghalványabb
sejtelme nélkül végzik munkájukat. Miközben részben éppen emiatt szerte
Európában terjed a politikai nihilizmus, ami nem más, mint a gazdasági
érdekkörök nyomásával szembeni tehetetlenségünk elfogadása.