Ez a kötet (mely a szerző szinte valamennyi, az iszlámról eddig megjelent művét
szintetizálja) alapvetően azzal a céllal íródott, hogy bevezetést nyújtson az
iszlám középkori (7-15. századi) nevelés- és művelődéstörténetébe. Az iszlám
vallás alaptanításainak, fő irányzatainak, világképének, ember- és
gyermekszemléletének bemutatása mellett a régi muszlim pedagógiai művek
sokszempontú jellemzése, fordítás- és hatástörténetük vázolása éppúgy helyet
kapott a kötetben, mint az egyes iskolatípusok kialakulás- és
fejlődéstörténetét, működési feltételeit, oktatási tartalmait és módszereit
elemző fejezetek. A könyvben fontos helyet foglalnak el a középkori iskolák
mindennapi világát, a tanári hivatást és a diákok életét bemutató részek, és az
iskolán kívüli művelődés színtereit -a csillagvizsgálókat, a zeneiskolákat, a
könyvtárakat, a kórházakat és más helyszíneket- feltáró alfejezetek. Kiemelt
helyen áll továbbá a muszlim nevelés- és tudománytörténet európai hatásainak
áttekintése, a muszlim ismeretanyag és oktatási-vitatkozási-érvelési módszerek
kontinensünkön való jelenléte és recepció- illetve hatástörténete. A mű minden
eddigi magyar nyelvű összefoglalásnál részletesebb historiográfiai áttekintést
nyújt arról is, hogy a 19-20. századi hazai és nemzetközi
neveléstörténet-írásban hogyan ábrázolták az iszlám nevelésügyet.