A békakirályfi Milyen az ember gyermekkorában, hát önző! Csak én, csak én, ez a
jelszava a kis királylánynak is, aki egész nap a palota kertjében dobálja
aranylabdáját, nézegeti szépséges tükörképét a kút vizében, míg a labda vízbe
pottyan. Innen a legfőbb konfliktus, hogy szerezhetné vissza a legnagyobb
örömforrást úgy, hogy a segítségére siető beszélő békának ne kelljen
elköteleznie magát. Jól jön az új kapcsolat, de ígérete ellenére megtagadja a
békától a társaságát, meg sem akarja ismerni, míg az atyai dörgedelem el nem
indítja egy jobb irányba vezető úton. Ezt a helyzetet számtalanszor megéljük
gyermekeink társas viselkedésében, hosszú az út a helyes szociális viselkedésig,
számtalan kínos helyzetbe keveredünk, egyik nap imádják, másnap utálják egymást,
míg ki nem alakulnak a játékszabályok. Bonyolódik a helyzet, ha különböző
neműekről van szó, de ha egy békából királyfi ugrik elénk, mégis csak azt
jelenti, jó úton járunk. A mesék archetipikus képeikkel a mélyből szabályozzák a
gyerekek viselkedésmintáit, ezért olvassunk sokat, meséljünk, hogy minél több
helyzettel és megoldással megismerkedhessenek.