Jó néhány mesét rejtettem a párarajzok mögé. Mert most egy könyv erejéig csak
visszatértem az útközben megesett történeteimhez. Mondjam, hogy ez a ?műfaj a
kedvencem? Hol mosolyos, hol könnyes ismerkedős játék. Nincs nagy hűhó
körülötte, elég, ha fölszáll az ember egy vonatra, keresztbe teszi a lábát, és
figyel. Vagy leül, mondjuk, pacalt enni a piacon három marcona férfi mellé. De
álmodozhat is egy fiú lelkébe bújva egy kék öbölre néző ablakban. Elkísér egy
csudanőt Kecskeméttől Alaszkáig. Öreg katonamesét hallgat könnyes szemmel, és
szamarat lovagol a rilai kolostort övező hegyekben. Ültek már átkarolva egy
biciklivázon szerelmesen? S emlékeznek a koltói nászutasokra? Ugye, igen? És ez
még csak töredék mindabból, ami itt szép sorban következik. Schäffer Erzsébet