Ha Zöldy Pál alakjai levennék a zakójukat, vagy rendesen felöltöznének,
ráismernénk a szomszédainkra, rokonainkra, családtagjainkra vagy akár
önmagunkra. Szerethető alakok, amilyenek mi is vagyunk. Mert szerethető emberek
akarunk lenni, akkor is, ha kimondjuk azt, amit nem illik kimondani, vagy
végiggondoljuk azt, amit nem is illik végiggondolni. A találkozás néha nehézkes
dolog. Néha nehéz eldönteni, hogy határtalan-e vagy gátlástalan-e az, akivel
találkozunk, vagy akit éppen kerülünk. Mert van, aki az életünket helyettünk
éli, és van az úgy, hogy mi vagyunk kénytelenek más idegenek életét élni. Napról
napra. Lehet, hogy a boldogság nem más, mint hogy a saját életünket éljük?