Működésének három évtizede alatt Magyarország Alkotmánybírósága számos, a hazai
nemzetiségeket érintő ügyet tárgyalt. Foglalkozott a kisebbségek fogalmával
(milyen feltételek mellett lehet bizonyos társadalmi csoportokat kisebbségnek
tekinteni), a kisebbségi hovatartozással (ki gyakorolhatja a kisebbségi
jogokat), egyes konkrét kisebbségi jogokkal (parlamenti és önkormányzati
képviselet, a kisebbségi önkormányzatok jogállása, nyelvhasználat), valamint a
szűk értelemben nem kisebbségi jognak tekinthető, de a gyakorlatban elsősorban a
kisebbségeket sújtó, szociális problémákat is felvető diszkriminációtilalmi
kérdésekkel. A szerző a kapcsolódó ügyek mélyreható elemzése alapján úgy látja,
az Alkotmánybíróság nem védi hatékonyan a mindenkori alkotmányban szavatolt
kisebbségi jogokat: általános kisebbségvédelmi attitűdjét túlzott bírói
önmegtartóztatás jellemzi, a konkrét ügyekben pedig legtöbbször elkerüli az
érdemi vizsgálatot. Továbbra is megoldandó feladat a kisebbségekre és a
kisebbségi hovatartozásra vonatkozó konceptuális kérdések tisztázása, a
kisebbségi jogok alkotmányos minimumstandardjainak kidolgozása, az egyenlőség
elvének a nemzeti és etnikai hovatartozás lencséjén keresztül történő
értelmezése, valamint a nemzetközi kisebbségvédelem tapasztalatainak hathatósabb
beépítése. A szerző a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Jogi Tanszékének
docense, nemzetközi jogász, jogtörténész. PhD-fokozatát 2016-ban szerezte a
Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskolájában. Kutatási és
oktatási tevékenységének középpontjában a kisebbségvédelem, a nyelvi jogok, a
nyelvpolitika és az emberi jogok nemzetközi védelme áll. E témákban több mint 60
publikációt írt, és 50 tudományos előadást tartott Európában, Kanadában és az
USA-ban, magyar és angol nyelven.