Paris Hilton neve hallatán mindenkinek a dúsgazdag családból származó örökösnő
jut eszébe, aki gyermekkora óta a rivaldafényben éli az életét, partiról partira
jár, pezsgőt iszik, hajnalig táncol, és botrányos viselkedésével igyekszik
magára vonni a figyelmet. Azonban ha túllépünk a felszínes megítélésen, egy
olyan üzletasszony alakja tűnik elénk, aki újszerű ötleteivel felépített egy
üzletbirodalmat, saját márkát hozott létre, emellett modellként, influenszerként
és DJ-ként dolgozik, valóságshow-kban és különféle műsorokban lép fel, és még
jótékonysági célokra is gyakran áldoz idejéből és vagyonából. Paris megkapó
őszinteséggel, ugyanakkor humorral és önkritikával tárja elénk mindazt, ami a
botrányhős-Paris életének színfalai mögött játszódott le. Azzal, hogy leírja
későn diagnosztizált figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarának (ADHD) tüneteit,
nemcsak saját viselkedését kívánja igazolni, hanem sok hasonló, e láthatatlan
betegségben szenvedő embernek és környezetüknek is segítséget nyújt. Paris
serdülőkorában még másként viszonyultak a nehezen kezelhető fiatalokhoz,
bentlakásos iskolákban, kegyetlen módszerekkel próbálták őket fegyelmezni,
melyeknek maga Paris is áldozata volt. Az érzelmi fejlődést segítő iskolákban
elszenvedett megpróbáltatások későbbi életére is kihatottak, azóta is rémálmok
gyötrik. Paris azonban e keserves tapasztalatokat nem önsajnálatként, hanem
inkább segítő szándékkal osztja meg. A sokkoló élmények ellenére a könyv
sztorizós, derűs, semmit sem bántam meg-hangulata mindvégig töretlen.
Betekinthetünk a sztárok hétköznapjaiba, az üzleti élet, a divatvilág és a
szórakoztatóipar kulisszái mögé, megismerhetjük a partiszervezés fortélyait és a
végtelen bulizás alapszabályait. Mivel ez utóbbi egy olyan készség, amelyet
Paris egy életen át tartó, lelkes gyakorlás során fejlesztett ki, érdemes
odafigyelnünk szakértő tanácsaira: Csajok, legyetek tisztában az értékeitekkel.
Nem arról van szó, hogy szerencsések vagytok, ha egy partin részt vehettek; a
parti szerencsés, ha ti ott vagytok. Paris nem azzal a szándékkal ír, hogy mások
a hibáiból tanuljanak, hanem azt akarja, hogy az emberek többé ne gyűlöljék
magukat az elkövetett hibáik miatt.