Kilencvenhat éves vagyok, készen állok találkozni Istenemmel, amikor magához
szólít. Iszonyatos dolgokat láttam: rituális akasztásokat, vaktában lelőtt
embereket, kimondhatatlan kegyetlenséget, a kannibalizmus romlottságát. Josef
Lewkowicz tizenhat éves volt, amikor egy számmá redukálták. Lengyelország náci
megszállása után a Krakkó-p?aszówi koncentrációs táborba terelték, ahol ő lett a
85314-es számú rab. Sóbányákban robotolás; erőltetett menetek; és halál
mindenütt: halál az éhezés, betegségek, verés, a nácik fegyverei és a
szövetségesek bombái által. Josef hat koncentrációs tábort élt túl, mire 1945
májusában kiszabadították az ebenseei táborból. Ekkorra a tizennyolc éves fiú
minden közeli és távoli hozzátartozója halott volt. Az elégtételre vágyó túlélő
a szélrózsa minden irányába szétszóródott náci gyilkosok igazságszolgáltatás elé
juttatására tette fel az életét. Legnagyobb zsákmánya a Schindler listájában is
megörökített p?aszówi mészáros, Amon Göth volt. Ezután több száz, a holokauszt
során árvává vált zsidó gyermeken segített, majd Montrealban alapított családot.
Josef hosszú évtizedeken át hallgatott a holokauszt során átéltekről és azutáni
tetteiről; csak a rémségek elfelejtésére vágyott. Azonban kilencvenhat évesen
úgy vélte, meg kell szólalnia, hogy mindez ne történhessen meg újra. Ez a könyv
az ő tanúságtétele, és a holokauszt egyik legfontosabb, eddig ismeretlen
története.