A rossznyelvek szerint Schiffer Andrásnak már az óvodában is paragrafus volt a
jele. A vicc mögött ott lapul András szigorú elvrendszere a jogért,
jogállamiságért; emberi értékekért történő kiálláshoz való makacs ragaszkodása,
amit jogászként és jogalkotóként is mindenkor képviselt. A szomorúan leszűkült,
sokszor csak kétpólusú politikai gondolkodásban értetlenül kapkodják a fejüket
az emberek: hogy lehet, hogy a közvélemény által egy a szélsőjobbhoz sorolt
politikust is véd ügyvédként Schiffer, majd egy baloldalhoz kötődőt is
mérlegelés nélkül, lelkesen, őszinte meggyőződéssel. Pedig kézenfekvő a válasz:
Andrást nem érdekelte soha, hogy kit véd, az érdekelte: mit véd, és megrögzötten
állt ki értékekért, amelyeket fontosnak tartott. Ez a következetes ragaszkodás
az elvekhez és értékekhez jellemzi a politikai megszólalásait is. Sokan nem
értik, nem akarják érteni: András nem pártokhoz, nem politikai megszólalókhoz
tartozik, hanem mindenkor értékek és elvek mellett áll, s azokért emel szót.
Írásaiban is ez az elvszerűség jelenik meg logikus következetességgel, hideg
tárgyilagossággal. A sorok között meztelenre vetkőzik a 21. század második és
megkezdődött harmadik évtizedének politikai köztere. András a parlamentben, a
politikai színtéren is kimagaslott a mezőnyből intellektusával, s nincs ez
másként publicista, politikai elemző szerepében sem. Mindig többet lát,
tisztábban lát, jobban ért, és olyan összefüggésekre mutat rá, amelyek
megvilágítják az értő olvasó előtt a világ hibás működésének összetört
fogaskerekeit. Az Apály idején egy néha szomorú, néha szarkasztikus, sokszor
elgondolkodtató, de folyamatosan tényszerű, közügyek iránt érdeklődők számára
érdekfeszítő tényfeltárás, látlelet a politikai kultúráról s mindezen belül
főként hazánk politikai közéletének leplezetlen jelenéről. A könyv
felismerésekhez segít, megvilágít, így sokszor elszomorít, sokszor
elgondolkodtat, de végül mégis reményt ad. Reményt arra, amiben egy kicsit
mintha már András is kételkedne: hogy lehet más a politika. Talán lehetne más,
ha a politikai érdekek helyett az értékek kerülnének előtérbe, de úgy tűnik,
ehhez még fejlődni, tanulni kell a társadalomnak. Az Apály idején, azt hiszem,
ehhez segít hozzá. Sallai R. Benedek