Az első magyar jógaiskola története az indiai Madrászból és a Haich család
balatonvilágosi villájából indul. Yesudian és Erzsébet két egymás mellett futó
életútja egy sorsszerű találkozáskor Budapesten fonódik egybe, az 1930-as
években. A jómódú családból származó képzőművész és spirituális gondolkodó,
Haich Erzsébet ekkor már az óegyiptomi misztika beavatott ismerője, aki
teozófiai előadásokat is tart, a fiatal Yesudian pedig főiskolai hallgatóként a
jógát népszerűsíti választott hazájában. A második világháború árnyékában
különleges vállalkozásba fognak: jógaiskolát alapítanak. Az órákat Erzsébet
tágas és napfényes budai műtermében tartják, ahol professzorok, hercegek,
munkások és művészek együtt végzik a fizikai ellenálló-képességet fejlesztő és a
tudat összpontosítására szolgáló gyakorlatokat. A háború éveit követően az új
hatalom nem nézi jó szemmel a jógakör működését, így Erzsébet és Yesudian
emigrációba kényszerülnek, a magyar jógaiskola megszűnik. Ám tanítványaik
továbbra is titkos összejöveteleket tartanak, hogy követni tudják, amit a
spirituális tanítótól és az indiai jógitól kaptak, a tudat legtisztább
forrásához vezető utat, a jóga útját.