Több mint tanú Ön látszólag egy könyvet tart a kezében, de valójában egy tükörbe
tekint. Pelikán Józsefet, Bacsó Péter halhatatlan, ihlető tanúját látja lelki
szemei előtt, de sorstársa, Tárkony József vízügyi inspektor történeteit
olvashatja. A Több mint tanúban Virág elvtárs helyett Rókus osztja az észt,
Bástya elvtársat pedig előléptették, és most már Vezér úrként mozog az élet
sakktábláján. De ez a sakktábla különös játéktér, mert bár Tárkony, Rókus és
Vezér a viktoriánus Magyarország fekete-fehér mezőin lépegetnek és botlanak
egymásba folyton-folyvást, az olvasó mégis úgy érzi, mintha fejezetről fejezetre
haladva egyre inkább a múlt század hírhedten embert próbáló ötvenes-hatvanas
éveinek homályos és kusza világában járna. Ott, abban a korban, ahol a nagy
fekete autó bármikor és bárkiért eljöhetett, ahol az állami szervek mindenkit
megfigyeltek, mindenkiről minden adatot feljegyeztek, ahol csak a kiváltságos
elvtársak dúskáltak a javakban, és ahol a nők legszentebb, elvárt kötelessége
volt a hazának gyerekeket szülni. Hannibál Nyúl Béla - aki hétköznapi dolgos,
magyar, keresztény kisember, e könyv szerzője - fáradhatatlanul lődözi fullánkos
nyilait a mai kor visszás társadalmi jelenségeinek képzelet szülötte szereplőibe
úgy, hogy néha tátva marad a szánk, néha ökölbe szorul a kezünk, néha pedig a
kacagástól a könny is kicsordul a szemünkből. De azért ne legyenek kétségeink!
Az önfeledten szórakozó olvasók mellett szép számmal lesznek olyanok is, akik
majd a könyv egyes részletein így hördülnek fel: ,,Na, nehogy már ez a Nyúl
vigye a puskát!