A jelen kutatás a spontán beszéd globális prozódiai sajátosságainak, elsősorban
az időszerkezeti és a beszéddallambeli jellemzőknek a megismerését célozza. A
vizsgálat magyar nyelven először veti össze nagyszámú adatközlő monologikus és
dialogikus beszédben mérhető időzítési és intonációs sajátosságait. A nagy
adatközlőszám azt is lehetővé teszi, hogy a nemek közötti, illetve a
korcsoportok közötti esetleges különbségekre is fény derüljön. Külön elemzés
tárgya a kötetben a kérdő funkció, amelynek vizsgálatába a fonológiai-fonetikai
nézőpont mellett pragmatikai szempontokat is bevontunk. A jelen kutatás a
korábbi, kevés beszélővel készült vizsgálat eredményeire épül, részben az abból
származott következtetéseket ellenőrzi, részben az azok alapján felmerült újabb
kérdéseket kívánja megválaszolni nagyszámú beszélő hanganyaga alapján.