Titus Maccius Plautus (i. e. 254 körül - i. e. 184 körül) római köztársaságbeli
komédiaszerző darabjai a latin irodalom legkorábbi, egészben fennmaradt művei.
Vígjátékainak témáját főként a görög újkomédia szerzői szolgáltatták, de az
átvett elemeket számos esetben megváltoztatta, és - olykor a kemény
társadalombírálat eszközével - időszerűvé tette. Igazi mestere volt a cselekmény
megformálásának: darabjai tele vannak meglepetésekkel, furfangos fordulatokkal.
A nyelv páratlan mestere volt, és vérbő humorral, kacagtató helyzetekkel teli,
harsány komédiái sok későbbi színműíróra (így például Shakespeare-re vagy
Moliere-re) is nagy hatással voltak. A valamennyi fennmaradt és hiteles,
összesen huszonegy Plautus-vígjáték magyarul egyedül Csiky Gergely 1885-ben
megjelent, négykötetes kiadásában olvasható. Ennek a kiadásnak a példányai ma
már könyvritkaságnak számítanak. Devecseri Gábor 1977-ben kiadott, kétkötetes
fordításgyűjteménye 15 komédiát tartalmaz, a darabokat a 20. század második
felének nyelvén megszólaltatva, filológiailag pontos - és a színpadi
felhasználás szempontjából is jól használható - szövegeket közölve. A fordításai
között ugyanakkor nem szerepel az Epidicus, a Truculentus, A doboz, a Kullancs,
Az utazóláda és a Pseudolus című komédia. Kötetünk ezeket a darabokat adja közre
(kiegészítve A hetvenkedő katona új fordításával, A hőzöngő katona címmel).
Ilyen értelemben hiánypótló vállalkozásról van szó: megjelenésük a hazai
klasszika-filológiai fordítások számos fontos adóssága közül egy igen fontosnak
a törlesztése.