Lázár Bence András negyedik verseskötete üres parkokon keresztül, sugárúti fák
közt, elegáns égbolt alatt vezeti olvasóját az érzelmek labirintusába, ahol
minden elágazásnál dönteni kell, merre tovább. Az út önmagában is számos
veszélyt rejt, de egy ponton meg kell küzdeni a Minótaurusszal, és ehhez szükség
van Ariadné segítségére is. A csapda az, hogy minden olyan ismerősnek tűnik,
minden olyan megfoghatónak, hétköznapinak, de amikor közel kerül egy autópálya
vagy a szeretett nő, kiderül, hogy minden bonyolultabb és átláthatatlanabb, mint
korábban látszott. Az élet terei is másként működnek: egy lisszaboni utazás
minden átmenetisége ellenére nagyobb biztonságot ad, több kapaszkodót nyújt a
világban való eligazodáshoz, mint a mindennapok jól ismert helyszínei. A versek
a szerelem, a szeretet, az élet folyamatos újragondolása és az önértelmezés
nehézségeinek részleteit sűrítik egy hol elbizonytalanodó, hol titokzatos, hol
töredékes, hol nagyon szókimondó költői nyelvbe.