Leon Uris fiának, Michael Cady Urisnak évtizedekre volt szüksége, hogy az
önmarcangolás állapotát önelfogadássá formálja. Miután az őszinteség mellett
döntött, és apját évekkel korábban eltemette, megírta ezt a sokkoló hatású
memoárt. Bár az apja iránti szeretet és csodálat áthatja az oldalakat, borzadva
merenghetünk el a nagy író önimádó megnyilvánulásain, a tinédzser Mike
megpróbáltatásain és apjának második felesége iránt érzett, tragédiába torkolló
vonzalmán. És ami mindezt körülveszi: Amerika a hatvanas években, drogokkal,
fegyverekkel és életveszélyes helyzetek hosszú sorával. És ha mégsem kell
zsebkendő után kapkodnunk, annak az az oka, hogy Michael Cady Uris lendületes
történetmesélését irónia, önirónia és humor kíséri. Volt mersze a szerzőnek
ahhoz is, hogy feltárja legbensőbb, legféltettebb titkait - amit titkos
páncélteremnek hív -, először önmaga előtt, majd előttünk, olvasók előtt. Az ő
szavaival: a páncélterem nem más, mint létezésed sötét oldalának tükörképe (...)
Őszintének lenni önmagaddal nagyon nehéz feladat. Nem csak tökéletlenek vagyunk,
de életünk során sok kimondani is nehéz dolgot tettünk. Sok bátorság kell az
íráshoz, és a legtöbb ember még azelőtt feladja, hogy egyáltalán elkezdené.
Megállnak a páncélterem előtt, és azt mondják:. Az apa-fiú kapcsolat többnyire
bonyolult, de mennyivel árnyaltabb és zűrösebb, ha az apa híres! Leon Uris, akit
az Exodus című történelmi regény megírása után hirtelen felkapott a média, és a
Paul Newman főszerepével készített film is hozzájárult ahhoz, hogy világhírű
íróvá váljék, igyekezett jó apa lenni. A saját bonyolult gyerekkori
tapasztalatait kivetítő türelmetlensége és a hírnévvel járó örökös feszültség
megnehezítette a dolgát. És Leon Urisnak nemcsak a fiaival volt rendhagyó a
kapcsolata, de a három feleségével is. Leon Uris az Exodus és a Topáz
megírásával nemcsak a sikert zsebelte be, de kivívta az arab és más nemzetek
haragját. Miközben különböző országokban gyűjtötte az anyagot regényeihez,
titkos ügynökök kereszttüzében, bérgyilkosok céltáblájaként próbált helytállni,
megvédeni családját, és második felesége elvesztése után még fia haragjával is
szembe kellett néznie. Az idő mégis gyógyírként hatott, apa és fia közös
világkörüli útra indult, ellátogatva Ausztriába, Törökországba, Iránba,
Afganisztánba, Pakisztánba, Ausztráliába és végül Új-Zélandra. A Bécs közelében
található zsidó emigránsokat átvilágító tábortól a kabuli börtön borzalmain át
kísérhetjük az írót és fiát a különleges helyzetek és lelkiállapotok magasságába
és mélységeibe.